Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy hozzáérek az arcához, a könnyei még jobban megerednek.
– Mi a fene bajod van? – már nem kiabál, már csak szipog, azt is alig érthetően.
Nem akarom húzni az idegeit, hiszen hozott nekem csokit meg vizet, és az is látszik, hogy valóban aggódik. Viszont beszélni sem annyira könnyű. Főleg erről. Főleg vele.
– Megkapom a csokit? – kérdezem jobb ötlet híján, mert azzal is időt nyerhetek.
– Nem – duzzog Maxi. – Ha nem a vércukrodra kell, akkor nem.
– Mit hoztál? – próbálom meglesni az időközben zsebre vágott édességet, pedig korábban láttam, hogy mit hozott. A kedvencemet.
– Az elsőt, amit megláttam – vágja rá dacosan, és végre nem potyognak a könnyei.
– Az első, amit megláttál, a kedvenc csokim?
– Fogalmam sincs, hogy mi a kedvenced – mondja, de van valami halvány mosolyféle az arcán. Aztán taktikát vált.
– Ha beszélsz, megkapod.
– Ez zsarolás – mondom, mire aprót bólint.
– Nem, a zsarolás az lesz, amikor azt mondom, hogy felhívom anyuékat.
Na erre már nem nagyon tudok viccelődni.
– Oké, beszélek – egyezek bele. – De előbb kérem a csokimat.
Maxi: Patrik nehezen kezd bele, a csokit is a lehető leglassabban forgatja a szájában. De várok, mert tudom, hogy most már el fogja mondani, csak időre van szüksége. Végül tényleg megszólal.
– Pár hónapja kezdődött – mondja, én meg legszívesebben sikítanék, hogy mi az, hogy hónapok óta van valami, és miért nem tudok erről. De nyugalmat erőltetek magamra, és várom, hogy folytassa. Harap a csokiból, rág, nyel, újra megszólal. És elmesél mindent, hogy hányszor lett rosszul, hogy mit érez közben, hogy hogyan lesz jobban, és azt is, hogy mire jutott az internet segítségével. A nagy és erős testvérem pánikbeteg. Elismétlem magamban többször, mert nem nagyon értem, hogy hogy lehetséges ez. És azt sem értem, hogy hogy nem vettem észre, hogy nem vettünk észre ebből semmit. Mert Patrik szerint senki nem tud róla, a szüleink sem. Én pedig nem tudok semmit a pánikbetegségről. A csoki közben elfogyott, Patrik a csomagolást gyűrögeti az ujjai között, és engem néz. Látom a szemén, hogy összetört, és hogy fél. Megint megölelem. Ma már másodszor.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Vissza a többiekhez – Patrik és Maxi naplója, 38. rész
Más vagyok, mint hittem – Patrik és Maxi naplója, 36. rész
Más, mint hittem – Patrik és Maxi naplója, 35. rész
A testvérem – Patrik és Maxi naplója, 34. rész
Patrik és Maxi – Patrik és Maxi naplója, 33. rész
Mit csináljunk? – Patrik és Maxi naplója, 32. rész
Délutáni koncert – Patrik és Maxi naplója, 31. rész
Előttünk a délután – Patrik és Maxi naplója, 30. rész
Menjünk ebédelni! – Patrik és Maxi naplója, 29. rész
Akkor vágjunk bele! – Patrik és Maxi naplója, 28. rész
Szünet – Patrik és Maxi naplója, 27. rész
Jó kis csapat – Patrik és Maxi naplója, 26. rész
Az első témafoglalkozás – Patrik és Maxi naplója, 25. rész
Futás, nehogy elkéssünk! – Patrik és Maxi naplója, 24. rész
Reggeli – Patrik és Maxi naplója, 23. rész
Milyen egy jó szobatárs? – Patrik és Maxi naplója, 22. rész
Az első este – Patrik és Maxi naplója, 21. rész
Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész
Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész
Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész
Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész
A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész
Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész
A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész
Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész
Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész
Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész
Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész
Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész
Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész
Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész
A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész
Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész
A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész
A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész
Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész
