Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi felpattan egy trambulinra, de mindenki más inkább csak úgy tesz, mintha csinálna valamit. Hajni ott marad velünk, ami láthatóan nem tetszik a másik két lánynak, ami egy cseppet sem hatja meg Hajnit. Mellénk csapódik, és beszélgetni kezd Ivánnal. Csak fél füllel figyelek, de azt azért hallom, hogy Hajni annyi idős, mint én, Kecskeméten lakik, és egyébként kézilabdázik. Az utóbbit furcsállom, valami másra tippeltem volna a mozgása alapján. Mondjuk, az aerobik vagy a ritmikus sportgimnasztika előbb eszembe jutott volna. Egész jól elvagyok a gondolataimmal, amikor azt veszem észre, hogy mindenki engem néz, még Nándi is, aki abbahagyja az ugrálást, és úgy fordul felém. Már megint elvesztettem a fonalat. Viszont Hajni egyértelműen hozzám intézi a kérdést.
– És te?
– És én mi? – kérdezek vissza, és azon is el kellene gondolkodom ezek után, hogy a pánikbetegség mellet még mi más bajom lehet. Kezd általánossá válni, hogy nem vagyok képben.
– Azt kérdeztem, hogy honnan jöttél? – mosolyog kedvesen Hajni, és félrehajtott fejjel várja, hogy válaszoljak. Válaszolok, meglepően értelmesen. Mivel egy település nevét még nekem sem sikerül elrontanom. Aztán koncentrálok arra, hogy mit kérdez és én mit felelek. Mert Hajni továbbra is kérdezget. Egy idő után meglepően könnyűvé válik vele beszélgetnem, és már összpontosítanom sem kell annyira. Így indulunk ebédelni.
Maxi: Azt veszem észre magamon, hogy már nagyon otthonosan mozgok a tábor területén. Ebédidő lévén a hangár felé vesszük az irányt, és én egy pillanatig sem maradok egyedül. Nem is emlékszem arra, hogy lett volna már ilyen, hogy folyamatosan ennyien vannak körülöttem. Olyan pedig még biztos nem volt, hogy ennyire ne zavart volna az állandó beszélgetés és a társaság. Az ebédlőhöz korán érünk, még csak most kezd el gyűlni a tömeg. Korábban Évával megbeszéltem egy találkozót, de még nem látom sehol, így kicsit félrehúzódva várok a hangár előtt. Közben megérkezik a tesóm egy csajjal, aki annyira tökéletes, amennyire ember nem lehet. Kívül. A belsejéről nem tudok nyilatkozni, és mivel próbálok leszámolni az előítéleteimmel, nem is akarok. Éva befut, én felvidulok, majd beállunk a sorba kettővel az öcsémék mögé.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?