Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog, mintha a korzón sétálgatna. Hát, én biztos, hogy nem leszek a gardedámja, pont nem érdekel, hogy mit csinál. Tulajdonképpen az sem zavarna, ha nem találna el a kapuig, hanem eltévedne valahol Kecskeméten, és bóklászna egy héten keresztül a városban. De pont annyira nem érdekel az sem, hogy itt van. Már a kapuban álló lányokkal beszélgetek, mire mellém ér. Mosolyogva kérdezik meg az ő nevét is. Hé, ez a mosoly eddig nekem szólt, én meg ragaszkodom hozzá.

– Testvérek vagytok? – kérdezi meg a szőkébb lány, mire egyszerre vágjuk rá Maxival, hogy nem. Legalább ebben egyetértünk. A barnább lány gyanakodva méreget minket.

– De ugyanaz a vezetéknevetek – csodálkozik.

– Van ilyen – vonom meg a vállam, de látom a csajokon, hogy nem hisznek nekem.

Maxi: Mire elszenvedem magam a kapuig – mert persze hogy kavics ment a cipőmbe –, Patrik már ott meregeti a szemeit a lányokra, akik az érkezőket várják. Egy pillantással felmérem, hogy a szőke tuti bejön neki, de addigra már kérdezik is a nevemet. Utálok bemutatkozni, mert utálom a nevemet. A vezetéknevemmel semmi bajom nem volna, ha nem lenne közös a tesómmal, de így szinte letagadhatatlan a vérségi kötelék. Mint most is, mert már kérdezik is, hogy testvérek vagyunk-e. Reflexből tagadjuk mindketten. Mosolyoghatnék is rajta, ha nem történt volna meg már milliószor. Az egyik lány nem adja fel.

– De téged Kis-Koltai Patriknak, téged meg Kis-Koltai Patríciának hívnak – bököd felénk a mutatóujjával. Mondjuk, ezt már nem bírom szó nélkül.

– Nem Patrícia, MAXImum Pati. – Egyébként e miatt a mondat miatt szólít mindenki Maxinak. – Az egyezés csupán a véletlen műve – tárom szét színpadiasan a kezeimet, a bátyám meg felmordul mellettem. Ismerem jól, ez csak az egyetértő morgása. Sokféle van neki, szinte minden helyzetben képes morogni. Ezt az egyetértőt hallom a legritkábban, ünnepnapokra tartogatja.

– Szóval nem vagytok rokonok – nehezen engedi el a szőke lány a gondolatot, aztán végül csak vállat von. – Tulajdonképpen lényegtelen. Térjünk rá arra, hogy mit kell tudnotok a táborról.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

Patrik és Maxi naplója

Vacsora – Patrik és Maxi naplója, 39. rész

Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá...

Vissza a többiekhez – Patrik és Maxi naplója, 38. rész

Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam...

Más vagyok, mint hittem – Patrik és Maxi naplója, 36. rész

  Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy...

Más, mint hittem – Patrik és Maxi naplója, 35. rész

Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok...

A testvérem – Patrik és Maxi naplója, 34. rész

Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. –...