Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még mindenki javában szórakozik, csak én vonulok félre, hogy arról olvasgassak, hogy mi a franc bajom van. Anélkül, hogy lezuhanyoznék, hanyatt dobom magam az ágyamon, és a fejem fölé tartva a mobilt beírom azt a néhány tünetet, amit ma kétszer is tapasztaltam. Nem kell sokáig lefelé görgetnem, elég hamar megakad a szemem az ismétlődő pánikbetegség kifejezésen. Először nem akarok, aztán mégis rákattintok az egyik címre, és elolvasom, hogy mit írnak róla. És sajnos elég sok dologban egyezik azzal, amit magamon tapasztalok. Mivel egyre idegesebb leszek, ahogy a cikkeket olvasgatom, egy idő után kénytelen vagyok leállítani magamat, mielőtt pánikba esnék. És egyáltalán nincs kedvem nevetni azon, hogy eddig ennek a szónak mennyire más jelentése volt számomra.
Nagy levegőt veszek, és inkább elindítom az egyetlen játékot, ami a telefonomon van, és nagyjából hathavonta nyitom meg, ha rengeteg időm van, amivel nem tudok mit kezdeni. És ez csak akkor fordul elő, ha nincs a közelben semmi más, csak a mobil. Szóval most lejátszok vagy hat pályát, közben próbálok nem agyalni semmin. Utána már csak egy gyors zuhany, és este fél tízkor készen állok lefeküdni. Na akkor most ki a kripli?
Maxi: Az első este előadása tökéletes. Arról a matematikusról, aki tartja, már sokat olvastam. Nagyon régóta foglalkozik a mesterséges intelligenciával, és elég érdekes meglátásai vannak róla. Nem csoda, hogy nemcsak a programozókat és a robotikásokat vonzza a program, hanem másokat is. Egyik oldalamon Éva és az írótáboros ismerőse, Berci, a másikon pedig a robotikás fiúk, Botond és Ákos. Az előadás vicces és informatív, és azt érzem a közönségen, hogy mindenki számára tartogat érdekességeket. Amikor az előadás végén tapsolni kezdünk, Ákos megpróbál átvágni az előttünk ülőkön, mert szeretne valamit kérdezni az előadótól. Mi kicsit félrehúzódunk, mert Botond, aki a szobatársa Ákosnak, úgy dönt, hogy bevárja. Berci is Ákost várja, mert kíváncsi a válaszra, Éva meg én meg csak szimplán maradunk, mert nem akaródzik még lefeküdni. Főleg, hogy még mindig nem találkoztam a leendő szobatársammal.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész
Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész
Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész
Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész
A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész
Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész
A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész
Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész
Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész
Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész
Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész
Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész
Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész
Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész
A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész
Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész
A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész
A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész
Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész
Az érkezés – Patrik és Maxi naplója, 1. rész
