Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd asztalnál reggelizik, természetesen a helyes lány társaságában. Ő nem néz felénk, de a lány igen, és összeakad a tekintetünk. Kíváncsian figyel, alig észrevehetően elmosolyodik, majd visszafordul a húgomhoz. Iván is felfigyel a jelenetre, és a fejével Maxi felé biccentve rákérdez, hogy ugye ő a testvérem. Kelletlenül biccentek, de szerencsémre nem kell válaszolnom, mert Iván a rezgő telefonjára pillant, és mosolyogva közli, hogy Ivett keresi. Tegnap óta van annyi tapasztalatom, hogy tudom, hogy nem lesz rövid a beszélgetésük, így a tegnapi hiányos vacsora kompenzálásaként elindulok, hogy szerezzek magamnak még valami kaját. Nem sietem el a dolgot, de amikor újra az asztalhoz lépek, Iván még csak a tegnap estét részletezi, kitérve arra, hogy egyáltalán nem beszélgetett más lányokkal, de ha mégis, akkor sem nézett rájuk. Kísértetiesen emlékeztett minden a tegnapi beszélgetéseikre, és újfent ámulattal gondolok Iván türelmére, mert engem ez a lány még ismeretlenül is kiborít. Közben Maxiék, felállva a mellettünk lévő asztaltól, elsietnek az épületek irányába. A francba. Egy perc múlva kezdődik az első foglalkozás. A kezeimmel kalimpálva igyekszem felhívni magamra Iván figyelmét, aki elég lassan kapcsol, majd még két percig búcsúzkodik. Így mire leteszi a telefont, már öt perce a sportpályán kéne lennünk. Mit csinál ilyenkor a sporttáboros? Természetesen fut.
Maxi: Kicsit sokáig húzzuk az időt a reggelinél, és már akkor késésben vagyunk, amikor elindulunk a foglalkozások felé. Berci az épület előtt várja Évát, majd sietve el is köszönnek tőlem, és belépnek a bejáraton. Még el kellene mennem a mosdóba, meg vissza akartam menni a szobámhoz egy rágóért, de egyikre sincs időm, nemhogy mindkettőre. A mosdó viszont nem várhat, azt mindenképpen útba ejtem. Már a kezemet mosom, amikor felbukkan egy apró fiú, és megszólít:– Nem láttad a cilinderemet? Annyira meglep a szitu, hogy még kioktatni sem jut eszembe amiatt, hogy a lánymosdóban tartózkodik.– Ööööö, nem – válaszolom neki a vizes kezeimet megrázva. Lemondóan legyint, annyit felel, hogy sejtette, majd ahogy jött, úgy el is tűnik. Én meg megállapítom a telefonomra nézve, hogy már tíz percet késtem. Akkor most futás.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész
Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész
Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész
Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész
A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész
Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész
A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész
Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész
Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész
Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész
Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész
Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész
Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész
Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész
A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész
Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész
A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész
A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész
Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész
