Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd asztalnál reggelizik, természetesen a helyes lány társaságában. Ő nem néz felénk, de a lány igen, és összeakad a tekintetünk. Kíváncsian figyel, alig észrevehetően elmosolyodik, majd visszafordul a húgomhoz. Iván is felfigyel a jelenetre, és a fejével Maxi felé biccentve rákérdez, hogy ugye ő a testvérem. Kelletlenül biccentek, de szerencsémre nem kell válaszolnom, mert Iván a rezgő telefonjára pillant, és mosolyogva közli, hogy Ivett keresi. Tegnap óta van annyi tapasztalatom, hogy tudom, hogy nem lesz rövid a beszélgetésük, így a tegnapi hiányos vacsora kompenzálásaként elindulok, hogy szerezzek magamnak még valami kaját. Nem sietem el a dolgot, de amikor újra az asztalhoz lépek, Iván még csak a tegnap estét részletezi, kitérve arra, hogy egyáltalán nem beszélgetett más lányokkal, de ha mégis, akkor sem nézett rájuk. Kísértetiesen emlékeztett minden a tegnapi beszélgetéseikre, és újfent ámulattal gondolok Iván türelmére, mert engem ez a lány még ismeretlenül is kiborít. Közben Maxiék, felállva a mellettünk lévő asztaltól, elsietnek az épületek irányába. A francba. Egy perc múlva kezdődik az első foglalkozás. A kezeimmel kalimpálva igyekszem felhívni magamra Iván figyelmét, aki elég lassan kapcsol, majd még két percig búcsúzkodik. Így mire leteszi a telefont, már öt perce a sportpályán kéne lennünk. Mit csinál ilyenkor a sporttáboros? Természetesen fut.

Maxi: Kicsit sokáig húzzuk az időt a reggelinél, és már akkor késésben vagyunk, amikor elindulunk a foglalkozások felé. Berci az épület előtt várja Évát, majd sietve el is köszönnek tőlem, és belépnek a bejáraton. Még el kellene mennem a mosdóba, meg vissza akartam menni a szobámhoz egy rágóért, de egyikre sincs időm, nemhogy mindkettőre. A mosdó viszont nem várhat, azt mindenképpen útba ejtem. Már a kezemet mosom, amikor felbukkan egy apró fiú, és megszólít:– Nem láttad a cilinderemet? Annyira meglep a szitu, hogy még kioktatni sem jut eszembe amiatt, hogy a lánymosdóban tartózkodik.– Ööööö, nem – válaszolom neki a vizes kezeimet megrázva. Lemondóan legyint, annyit felel, hogy sejtette, majd ahogy jött, úgy el is tűnik. Én meg megállapítom a telefonomra nézve, hogy már tíz percet késtem. Akkor most futás.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

Patrik és Maxi naplója

Jó társaság – Patrik és Maxi naplója, 41. rész

Patrik: Hajni ámulva néz rám egy darabig, majd hirtelen felpattan. – Akkor én most –...

Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 40. rész

Patrik: Nem tudom, hogy minek a hatására, de kétszer annyit vacsorázok, mint általában. Lali mellettem...

Vacsora – Patrik és Maxi naplója, 39. rész

Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá...

Vissza a többiekhez – Patrik és Maxi naplója, 38. rész

Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam...

Más vagyok, mint hittem – Patrik és Maxi naplója, 36. rész

  Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy...