Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a labdát kell megszereznünk egymástól, hol ugyanazt kiütnünk egymás hóna alól. Mivel nem minden párosnál kiegyenlítettek az erőviszonyok, csak olyan játékok jöhetnek szóba, ahol nem számít sem az erő, sem a testi adottságok. Hajni nem egy kényeskedő csaj, gyorsan kiderül. Eleinte próbálom óvatosan elvenni tőle a labdát, de esélyem sincs ellene. És mivel ő sem kímél engem, belátom, hogy itt nincs helye az udvariaskodásnak. Amikor leizzadva befejezzük a játékot, köszönetképp a hátamra csap egyet, majd annyit mond, hogy a vesztes – azaz én – viszi vissza a labdát a helyére. Útközben a tegnapi kissrác mellett hallok egy halk bocsánatot, de nem tudom eldönteni, hogy hozzám beszél-e, vagy csak szimplán beakadt nála a lemez, így szó nélkül hagyom. Ivánékhoz csapódom, Klaudia úgyis annyira lelkesen invitál, ne kelljen csalódnia. Velem együtt öten vagyunk, így kell még szereznünk egy embert, mivel a csajok kitalálták, hogy röplabdázzunk. Nándi nem mond ellent Amirának, Iván meg Ivett mellett edződött, szóval egyedül maradok a véleményemmel, és beállok röplabdázni. Amira elüvölti magát, hogy ki csatlakozik, mire Hajni mindenkit megelőzve mellém áll.
– Majd én – mosolyog rám, és szemrebbenés nélkül állja Klaudia tekintetét.
Maxi: Már tegnap biztos voltam abban, hogy valahogy a láthatatlanságomat szeretném beleépíteni a robotba. Ezen gondolkodom, amikor Simon odalép mellém, és megkérdezi, hogy segíthet-e. Némi hezitálás után beavatom az ötletembe. Érdeklődve hallgat, de nem tudom eldönteni, hogy mit gondol.
– Miért érzed magad láthatatlannak? – kérdezi végül, és félredöntött fejjel várja a válaszomat. Nincs annyi idő a világon, hogy ezt kifejtsem, így inkább a hallgatást választom. Hiszen az is válasz. Simon nem is kérdez többet, csak leül mellém, és arról kezdünk beszélgetni, hogy miként lehetne megvalósítani a tervemet. Mindenki a saját egyedi ötletén agyal, utána állunk neki egybegyúrni az egészet. Már csak tíz perc van hátra az első foglalkozásból, amikor egyre hangosabbá válik a zaj, jelezve, hogy nagyjából mindenki készen áll a közös munkára. Csak én nem. A szünet előtt Botond, Ákos és Zéti is odajön hozzánk, és kíváncsian kérdezik, hogy hogy állok. Meghallgatnak, majd beszállnak az ötletelésbe. Végül Ákos szájából hangzik el egy mondat, ami megragadja a figyelmemet. Megvagyok a tervemmel.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Jó kis csapat – Patrik és Maxi naplója, 26. rész
Az első témafoglalkozás – Patrik és Maxi naplója, 25. rész
Futás, nehogy elkéssünk! – Patrik és Maxi naplója, 24. rész
Reggeli – Patrik és Maxi naplója, 23. rész
Milyen egy jó szobatárs? – Patrik és Maxi naplója, 22. rész
Az első este – Patrik és Maxi naplója, 21. rész
Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész
Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész
Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész
Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész
A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész
Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész
A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész
Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész
Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész
Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész
Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész
Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész
Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész
Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész
A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész
Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész
A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész
A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész
Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész
Az érkezés – Patrik és Maxi naplója, 1. rész
