Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak tíz óra van, pokolian éget a nap. A csapatok könnyen kialakulnak, mivel Nándi bekiabálja, hogy lányok a fiúk ellen. A fiúk elfogadják a javaslatot, így a lányoknak nem nagyon van választásuk. Meg amúgy is, a sportot is ők választották. A szünetet azzal kezdem, hogy elmegyek megtölteni a kulacsomat hideg vízzel, mert egy óra alatt felmelegedett, ami az előzőből maradt. Aztán visszaülök Iván és Nándi közé, kerülve a szemkontaktust Hajnival és Klaudiával, akik mindketten engem néznek. A többiek elbeszélgetnek, én meg úgy teszek, mintha rájuk figyelnék, de a gondolataim a pánikbetegség körül járnak. Így az sem tűnik fel, hogy Hajni hozzám beszél, csak arra leszek figyelmes, hogy a társaságunkból mindenki engem bámul.
– Mi? – kérdezem roppant intelligensen.
– Mindig ilyen bőbeszédű vagy? – ismétli meg Hajni a kérdést. Megvonom a vállam, mire kitör a röhögés. Még Klaudia is vihog, aki látszólag nem szimpatizál Hajnival, legalábbis folyton pofákat vág rá. Nekem még nem sikerült eldöntenem, hogy szimpatizálok-e bárkivel a jelenlévők közül Ivánon kívül. Őt valahogy nem lehet nem kedvelni. Megvárom, hogy elterelődjön rólam a figyelem, és visszasüppedek a gondolataim közé.
Maxi: Szünetben Botond ötletét követve elsétálunk a hangárig. A fiúk óriási jégkrémeket választanak, én meg egy jegeskávéval a kezemben ülök le melléjük az asztalhoz. Csak Márti és Léna nem csatlakozik hozzánk, ők inkább kettesben telepednek le, tőlünk kicsit távolabb. A szünetben sem tudjuk elengedni a témát, mindenki a már véglegesített ötletéről beszél. A hangzavarban senkinek nem tűnik fel, hogy csendben maradok, csak Ákos fordul felém.
– Akkor megvagy? – kérdezi, mire én csak bólintok egyet.
A szünet gyorsan telik, a fejem pedig egy kicsit kitisztul a kávénak hála. A fiúk másról kezdenek beszélgetni, és bár érdekes a téma, mégis nagyon megörülök az éppen megérkező Évának. Ő is elmosolyodik, amikor meglát, és miután mond Bercinek valamit, hozzám lép.
– Nekem is kell egy olyan – mutat a kávémra, én meg felállok, hogy elkísérjem, hogy vegyen egyet. Berci ezalatt leül a helyemre, és csak tagadólag int Éva kérdésére, hogy kér-e valamit. Amíg sorban állunk, Évát faggatom arról, hogy mit csináltak, ő meg lelkesen mesél.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?