Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi felpattan egy trambulinra, de mindenki más inkább csak úgy tesz, mintha csinálna valamit. Hajni ott marad velünk, ami láthatóan nem tetszik a másik két lánynak, ami egy cseppet sem hatja meg Hajnit. Mellénk csapódik, és beszélgetni kezd Ivánnal. Csak fél füllel figyelek, de azt azért hallom, hogy Hajni annyi idős, mint én, Kecskeméten lakik, és egyébként kézilabdázik. Az utóbbit furcsállom, valami másra tippeltem volna a mozgása alapján. Mondjuk, az aerobik vagy a ritmikus sportgimnasztika előbb eszembe jutott volna. Egész jól elvagyok a gondolataimmal, amikor azt veszem észre, hogy mindenki engem néz, még Nándi is, aki abbahagyja az ugrálást, és úgy fordul felém. Már megint elvesztettem a fonalat. Viszont Hajni egyértelműen hozzám intézi a kérdést.

– És te?

– És én mi? – kérdezek vissza, és azon is el kellene gondolkodom ezek után, hogy a pánikbetegség mellet még mi más bajom lehet. Kezd általánossá válni, hogy nem vagyok képben.

– Azt kérdeztem, hogy honnan jöttél? – mosolyog kedvesen Hajni, és félrehajtott fejjel várja, hogy válaszoljak. Válaszolok, meglepően értelmesen. Mivel egy település nevét még nekem sem sikerül elrontanom. Aztán koncentrálok arra, hogy mit kérdez és én mit felelek. Mert Hajni továbbra is kérdezget. Egy idő után meglepően könnyűvé válik vele beszélgetnem, és már összpontosítanom sem kell annyira. Így indulunk ebédelni.

Maxi: Azt veszem észre magamon, hogy már nagyon otthonosan mozgok a tábor területén. Ebédidő lévén a hangár felé vesszük az irányt, és én egy pillanatig sem maradok egyedül. Nem is emlékszem arra, hogy lett volna már ilyen, hogy folyamatosan ennyien vannak körülöttem. Olyan pedig még biztos nem volt, hogy ennyire ne zavart volna az állandó beszélgetés és a társaság. Az ebédlőhöz korán érünk, még csak most kezd el gyűlni a tömeg. Korábban Évával megbeszéltem egy találkozót, de még nem látom sehol, így kicsit félrehúzódva várok a hangár előtt. Közben megérkezik a tesóm egy csajjal, aki annyira tökéletes, amennyire ember nem lehet. Kívül. A belsejéről nem tudok nyilatkozni, és mivel próbálok leszámolni az előítéleteimmel, nem is akarok. Éva befut, én felvidulok, majd beállunk a sorba kettővel az öcsémék mögé.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

Patrik és Maxi naplója

Jó társaság – Patrik és Maxi naplója, 41. rész

Patrik: Hajni ámulva néz rám egy darabig, majd hirtelen felpattan. – Akkor én most –...

Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 40. rész

Patrik: Nem tudom, hogy minek a hatására, de kétszer annyit vacsorázok, mint általában. Lali mellettem...

Vacsora – Patrik és Maxi naplója, 39. rész

Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá...

Vissza a többiekhez – Patrik és Maxi naplója, 38. rész

Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam...

Más vagyok, mint hittem – Patrik és Maxi naplója, 36. rész

  Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy...