Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi felpattan egy trambulinra, de mindenki más inkább csak úgy tesz, mintha csinálna valamit. Hajni ott marad velünk, ami láthatóan nem tetszik a másik két lánynak, ami egy cseppet sem hatja meg Hajnit. Mellénk csapódik, és beszélgetni kezd Ivánnal. Csak fél füllel figyelek, de azt azért hallom, hogy Hajni annyi idős, mint én, Kecskeméten lakik, és egyébként kézilabdázik. Az utóbbit furcsállom, valami másra tippeltem volna a mozgása alapján. Mondjuk, az aerobik vagy a ritmikus sportgimnasztika előbb eszembe jutott volna. Egész jól elvagyok a gondolataimmal, amikor azt veszem észre, hogy mindenki engem néz, még Nándi is, aki abbahagyja az ugrálást, és úgy fordul felém. Már megint elvesztettem a fonalat. Viszont Hajni egyértelműen hozzám intézi a kérdést.
– És te?
– És én mi? – kérdezek vissza, és azon is el kellene gondolkodom ezek után, hogy a pánikbetegség mellet még mi más bajom lehet. Kezd általánossá válni, hogy nem vagyok képben.
– Azt kérdeztem, hogy honnan jöttél? – mosolyog kedvesen Hajni, és félrehajtott fejjel várja, hogy válaszoljak. Válaszolok, meglepően értelmesen. Mivel egy település nevét még nekem sem sikerül elrontanom. Aztán koncentrálok arra, hogy mit kérdez és én mit felelek. Mert Hajni továbbra is kérdezget. Egy idő után meglepően könnyűvé válik vele beszélgetnem, és már összpontosítanom sem kell annyira. Így indulunk ebédelni.
Maxi: Azt veszem észre magamon, hogy már nagyon otthonosan mozgok a tábor területén. Ebédidő lévén a hangár felé vesszük az irányt, és én egy pillanatig sem maradok egyedül. Nem is emlékszem arra, hogy lett volna már ilyen, hogy folyamatosan ennyien vannak körülöttem. Olyan pedig még biztos nem volt, hogy ennyire ne zavart volna az állandó beszélgetés és a társaság. Az ebédlőhöz korán érünk, még csak most kezd el gyűlni a tömeg. Korábban Évával megbeszéltem egy találkozót, de még nem látom sehol, így kicsit félrehúzódva várok a hangár előtt. Közben megérkezik a tesóm egy csajjal, aki annyira tökéletes, amennyire ember nem lehet. Kívül. A belsejéről nem tudok nyilatkozni, és mivel próbálok leszámolni az előítéleteimmel, nem is akarok. Éva befut, én felvidulok, majd beállunk a sorba kettővel az öcsémék mögé.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Mit csináljunk? – Patrik és Maxi naplója, 32. rész
Délutáni koncert – Patrik és Maxi naplója, 31. rész
Előttünk a délután – Patrik és Maxi naplója, 30. rész
Menjünk ebédelni! – Patrik és Maxi naplója, 29. rész
Akkor vágjunk bele! – Patrik és Maxi naplója, 28. rész
Szünet – Patrik és Maxi naplója, 27. rész
Jó kis csapat – Patrik és Maxi naplója, 26. rész
Az első témafoglalkozás – Patrik és Maxi naplója, 25. rész
Futás, nehogy elkéssünk! – Patrik és Maxi naplója, 24. rész
Reggeli – Patrik és Maxi naplója, 23. rész
Milyen egy jó szobatárs? – Patrik és Maxi naplója, 22. rész
Az első este – Patrik és Maxi naplója, 21. rész
Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész
Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész
Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész
Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész
A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész
Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész
A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész
Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész
Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész
Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész
Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész
Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész
Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész
Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész
A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész
Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész
A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész
A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész
Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész
