Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből, ahol egyébként ücsörgünk. De szerencsére Nándi azonnal feláll, röhögve megmozgatja a végtagjait, a nyakát, majd újra ugrálni kezd.

– Te hülye vagy, ember – legyint Iván, majd felveszi a csörgő telefonját, és beszélgetésbe kezd Ivett-tel.

Mellettem, úgy tűnik, a lányok is elásták a csatabárdot, Klaudia és Hajni beszélgetnek. Amira néha odakiált valamit Nándinak, hogy hogyan próbálja meg az ugrást, de egyébként ő is a lányokra figyel. Kellemes délután. Csak én érzem azt, hogy a pulzusom sokkal gyorsabb, mint az normális lenne, és azt, hogy bár meleg van, ülve mégsem kellene ennyire izzadnom. Egészen addig elhitetem magammal, hogy semmi gáz, amíg Hajni rám nem pillant, és meg nem kérdezi, hogy jól vagyok-e. Nem vagyok jól. Ezt gondolom, de hangosan csak annyit mondok, hogy persze. Majd gyorsan felállok, és elindulok a legközelebbi mosdó irányába. Az épületig egyébként egész jól bírom, de a pár fokkal hűvösebbe belépve azonnal le kell ülnöm. A falnak döntöm a hátamat, és próbálom magam rávenni, hogy legalább a mosdóig menjek el. Ekkor lép be a tesóm.

Maxi: Természetesen hatalmas fölénnyel győzünk az írótáboros fiúk ellen. Botond fél lábon ugrálva ünnepel, Ákos meg hitetlenül néz rám egy darabig, aztán felkap, és megpörget. Én meg az indokoltnál sokkal jobban megszédülök a mozdulattól. És bár nem akarom, de tudom, hogy ehhez Ákos illatának és a karjainak a derekam körül is köze van. Amikor lerak, belecsapok a felém tartott kezekbe, aztán Ákos pillantását kerülve elindulok a mosdó irányába. Annyira elgondolkozom, hogy észre sem veszem, hogy nem mentem be a legközelebbibe, de már nem fordulok vissza, hanem a következő felé veszem az irányt. Kint éget a nap, bent hűvös és félhomály fogad. És valaki a fal mellett ül a padlón. A testtartása annyira elesett, hogy az előtt mozdulok felé, mielőtt rájönnék, hogy az öcsémről van szó. Patrik engem néz, a haja csapzottan lóg az arcába, kapkodja a levegőt, és folyik az izzadság a homlokáról.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

Patrik és Maxi naplója

Vacsora – Patrik és Maxi naplója, 39. rész

Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá...

Vissza a többiekhez – Patrik és Maxi naplója, 38. rész

Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam...

Más vagyok, mint hittem – Patrik és Maxi naplója, 36. rész

  Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy...

Más, mint hittem – Patrik és Maxi naplója, 35. rész

Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok...

A testvérem – Patrik és Maxi naplója, 34. rész

Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. –...