Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki.
– Nyugi – suttogom rekedten –, megmaradok. A hangomtól még idegesebb lesz.
– Mi van veled? – kérdezi, és az ő hangja is rekedt. Megvonom a vállam, és kibökök egy semmit, ami tudom, hogy hülyeség, de nem szoktam magamról beszélgetni senkivel. Pláne nem a húgommal, akivel egyáltalán nincs bennünk semmi közös.
Maxi feláll mellőlem, és elindul. Ezen kicsit meglepődök, mert legalább egy sziát odavethetett volna. Vagy felajánlhatta volna, hogy felhívja a szüleinket. Vagy azt, hogy hoz segítséget. Persze egyiket sem fogadtam volna el, de akkor is. A gondolatmenet hatására kicsit jobban leszek, már nincs a mellkasomban az a szorító érzés, és a szívverésem is kezd normalizálódni. A pólóm csurom víz, a falnak dőlve érzem, hogy megborzongok. Már lenne erőm felállni és bemenni a mosdóba, de most már kedvem nincs, mivel annyira szar érzés, hogy a saját testvérem itt hagyott szó nélkül. Oké, tudom, hogy nem vagyunk a legjobb barátok, de azért mégis.
Maxi: Kikészülök Patrik látványától, és fogalmam sincs, hogy mit csináljak, annyira bepánikolok. A fejemben felbukkannak olyan szavak, hogy víz meg valami ennivaló, és szó nélkül elrohanok, hogy hozzak neki azt, amire szüksége van. Csak pár másodperccel később esik le, hogy nem tudom, hogy mi baja, így azt sem, hogy mire van szüksége. Az első ötletem a cukorbetegség, így rohanva teszem meg az utat a büféig, és veszek csokit meg innivalót, és mit sem törődve a szabályokkal – miszerint nem lehet kaját kivinni a hangárból – futok vissza a mosdóhoz a kezemben a vásárolt dolgokkal. Csak az épület elé érve hasít belém, hogy nem szabadott volna egyedül hagynom, és lehet, hogy rosszabbul lett az elmúlt pár percben. Annyira dobog a szívem, hogy alig látok és hallok valamit. Aztán belépek az ajtón, és Patrik ott ül, de már messze nem olyan elesetten. Lassítok, és már sétálva érek mellé.
– Hoztam vizet. Meg csokit – lihegem, mert még nem kapok rendesen levegőt. Az oldalam szúr, a hajam izzadtan tapad a homlokomba, és émelygek. Aztán minden átmenet nélkül elbőgöm magam. Nem emlékszem, mikor sírtam utoljára. Patrik fürkészve figyel egy darabig, majd átkarolja a nyakamat.
– Hoztál nekem csokit? – suttogja a fülembe.
– Meg vizet is – bólogatok, és én is átkarolom őt.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A testvérem – Patrik és Maxi naplója, 34. rész
Patrik és Maxi – Patrik és Maxi naplója, 33. rész
Mit csináljunk? – Patrik és Maxi naplója, 32. rész
Délutáni koncert – Patrik és Maxi naplója, 31. rész
Előttünk a délután – Patrik és Maxi naplója, 30. rész
Menjünk ebédelni! – Patrik és Maxi naplója, 29. rész
Akkor vágjunk bele! – Patrik és Maxi naplója, 28. rész
Szünet – Patrik és Maxi naplója, 27. rész
Jó kis csapat – Patrik és Maxi naplója, 26. rész
Az első témafoglalkozás – Patrik és Maxi naplója, 25. rész
Futás, nehogy elkéssünk! – Patrik és Maxi naplója, 24. rész
Reggeli – Patrik és Maxi naplója, 23. rész
Milyen egy jó szobatárs? – Patrik és Maxi naplója, 22. rész
Az első este – Patrik és Maxi naplója, 21. rész
Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész
Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész
Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész
Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész
A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész
Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész
A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész
Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész
Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész
Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész
Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész
Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész
Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész
Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész
A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész
Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész
A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész
A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész
Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész
Az érkezés – Patrik és Maxi naplója, 1. rész
