Patrik: Magamban elképzelem, ahogy Lalival ketten eltöltjük a hetet, de még nem érek a gondolat végére sem, amikor Ivánék megállnak mellettünk.

– Jössz az előadásra? – kérdezi meg a szobatársam, én meg felállok, mert miért ne? Lali ijedten pislog fel rám, de nincs időm megszólalni, mert Iván már oda is fordul felé.

– Na mi lesz? – Nem a legszebb invitálás, amit valaha hallottam, de mégis hatalmas örömet okoz vele. Lali arcán váltakozik az elképedés, a hitetlenség és az öröm, majd nem várva meg a következő nógatást – hátha nem lesz –, felpattan, és mellénk áll.

– Mehetünk – jelenti ki boldogan. Amira és Klaudia két oldalról közrefogják, amin még jobban elcsodálkozik, és beszédbe elegyednek vele. Én meg ott maradok Ivánnal és Nándival, akik az én két oldalamra kerülnek, majd elkezdenek nagy röhögések közepette kosarassztorikat mesélni, amibe akaratlanul is bekapcsolódok. Néha hátrapillantok a mögöttünk lépkedő Lalira és a lányokra, de látszólag nagyon megtalálták a közös hangot, már amennyire ez a visszahúzódó Lalinál lehetséges. Mindenesetre nincs bűntudatom, hogy az ígéretem után alig negyedórával máris magára hagytam, mert egyrészről nincs egyedül, másrészről láthatóan jól szórakozik. Így újra Ivánékra figyelek, és velük röhögök a lehetetlennél lehetetlenebb történeteken.

Maxi: Az esti előadás egyáltalán nem tartozik az érdeklődési körömbe, ugyanis bűvészshow várható. A bűvészekről általában a kínos jelző jut először eszembe, mert bár nincs sok tapasztalatom e téren, de amennyit láttam, az mind valóban nagyon kínos volt. Már vizionálok is egy ötvenes, kopaszodó fickót magam elé, aki ócska trükkökkel próbál majd szórakoztatni minket, de ehelyett egy nagyon fiatal és vidám srác bukkan fel, a vicc kedvéért mondhatnám, hogy a semmiből. De egyébként gőzöm nincs, hogy honnan, mert már csak azt veszem észre, hogy középen áll, és üdvözöl mindenkit. Kicsit félreteszem a kétkedésemet, hátha meglepődök – ma már sokadszorra. Meg egyébként első ránézésre szimpatikusnak tűnik az előadó. A bemelegítő trükkök átlagosak, annak ellenére láttam már ilyet, hogy – mint említettem – nem vagyok a műfaj rajongója. Aztán viszont a bűvész elkezdi bevonni a közönséget, én meg egyre jobban figyelek, mert szeretnék rájönni, hogy hogyan csinálja a trükkjeit. Annyira természetes és könnyed, hogy egy cseppet sem érzem kínosnak az egészet, ráadásul alkalmazkodik a közönséghez, a mi válaszainkkal dolgozik. Tessék, még egy előítélet lerombolva.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

Patrik és Maxi naplója

Jó társaság – Patrik és Maxi naplója, 41. rész

Patrik: Hajni ámulva néz rám egy darabig, majd hirtelen felpattan. – Akkor én most –...

Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 40. rész

Patrik: Nem tudom, hogy minek a hatására, de kétszer annyit vacsorázok, mint általában. Lali mellettem...

Vacsora – Patrik és Maxi naplója, 39. rész

Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá...

Vissza a többiekhez – Patrik és Maxi naplója, 38. rész

Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam...

Más vagyok, mint hittem – Patrik és Maxi naplója, 36. rész

  Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy...