Patrik: Esti program gyanánt egy bűvész szórakoztatja a nagyérdeműt. Kétkedve ülök le a fűbe, kizárt dolognak tartva, hogy engem ez akár egy percig is lekössön. Kellemesen csalódok, mert a bűvész – vagy inkább illuzionista – egyáltalán nem a megszokott fehér galamb-művirág-selyemkendő háromszögben mozog, hanem a közönséget teljesen bevonva téveszt meg mindenkit olyan természetességgel, hogy leesik az állam. Nemcsak érdekes, hanem kifejezetten vicces is az előadása. Villámgyorsan elrepül egy óra, és a tizenkét éven aluliaknak eljön a takarodó ideje. Lali szemében látok némi riadalmat, így felajánlom, hogy mivel úgyis éppen arra megyek – valójában nem –, így elkísérem a szobájáig. Iván telefonál, Ivettet tájékoztatja az elmúlt egy óra eseményeiről, a többiek pedig egymással röhögcsélnek, így viszonylag észrevétlenül lépünk le Lalival. Ahogy közeledünk a kollégium felé, úgy válik egyre csendesebbé, bár soha nem volt túl bőbeszédű. Most viszont a korábban egyszavas válaszaiból csak hümmögések lesznek. Ezért felkísérem egészen az ajtajáig, ahol vonakodva belép az ajtón. Kicsit aggódni kezdek, hogy maga az ördög a szobatársa, esetleg a láncfűrészes vagy más hírhedt kaszabolós, így belépek én is az ajtón. A szobában a várakozásaimmal ellentétben egy Lali-formájú kissrác ül, aki olyan ijedten köszön vissza, hogy önkéntelenül végignézek magamon, hogy mi a para oka.
Maxi: Az előadás után érezhetően csökken a létszám, a kisebbeknek elérkezett a takarodó ideje. Kicsit később lesz még egy drogprevenciós előadás, amit a többiek szívesen megnéznének. Engem annyira nem izgat, tartottam kiselőadást a témában, és szerintem minden létező dolgot összeszedtem hozzá, amit csak lehet. Viszont ma már többször csalódtam kellemesen, így helyeslően bólintok Éva kérdésére, hogy van-e kedvem maradni. Éva Bercivel kezd beszélgetni. Egy darabig őket hallgatom. Engem annyira nem hoz lázba semminek a verselése, viszont érdekes algoritmusként gondolni a szótagokra és a verslábakra, így egy darabig ezzel szórakoztatom magam. Majd Ákos ül le mellém, és esküszöm, előbb tudom, mint látom, mert az illatától azonnal liftezni kezd a gyomrom. A jó értelemben. Már akinek ez jó. Felhúzott térdeimre hajtott fejjel hallgatom, amiről mesél, és közben igyekszem rájönni, hogy mit kezdjek azzal az érzéssel, ami a közelében önt el. Az a baj, hogy cseppet sem tűnik tudományosnak a dolog. Az ilyen helyzetekkel pedig nem szoktam túl jól boldogulni.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Takarodó előtt – Patrik és Maxi naplója, 45. rész
Takarodó, már akinek – Patrik és Maxi naplója, 43. rész
Este a táborban – Patrik és Maxi naplója, 42. rész
Jó társaság – Patrik és Maxi naplója, 41. rész
