Patrik: Ugyan a többieknek megígértem, hogy visszamegyek hozzájuk, és közösen nézzük meg a késő esti előadást, de ez a két kölyök olyannyira szerencsétlenül néz rám, hogy nincs szívem magukra hagyni őket. Viszont nem vagyok túl jártas a pszichológiában sem. Azt hiszem, ez már kiderült. Nagyon gyorsan ki kell találnom valamit, mert a helyzet egyre kínosabbá kezd válni.
– Én Patrik vagyok – nézek az ágyán görnyedt vállakkal ücsörgő fiúra. Kicsit hezitál, aztán ő is elárulja a nevét, Kornélnak hívják. Arra gondolok, hogy a két fiú már biztos váltott pár szót egymással korábban, de Lali váratlanul megszólal, és ő is bemutatkozik. Nekem meg leesik az állam, mert azért az komoly, hogy szobatársak, de még egymás nevét sem kérdezték meg eddig. Valami furcsa rosszkedvet érzek, úgyhogy leülök a szoba közepére, teljesen Kornél felé fordulva, és kérdezgetni kezdem magáról. Először akadozva, aztán egyre könnyebben válaszol. Amikor kiderül róla, hogy a tudóstáborba jött, végre Lali is megszólal.
– Én is oda szerettem volna, de ott nem ismertem senkit. Így legalább napközben a testvéremmel lehetek – vallja be, mire végre Kornél is ránéz.
– Nekem nincs tesóm – mondja halkan. Még pár percig ott maradok, de már nélkülem beszélgetnek. A mai jó cselekedet: pipa.
Maxi: Ákossal annyira könnyű beszélgetni. Annyira, hogy egy idő után már nem is görcsölök, hanem normálisan kezdem magam érezni, és ettől normálisan kezdek viselkedni. Egészen addig, míg meg nem kérdezi, hogy mennyire ragaszkodok az előadás megtekintéséhez. Gyorsan beszámolok az iskolai projektről, és biztosítom, hogy kellően tájékozott vagyok a témában.
– Akkor mit szólnál egy sétához? – kérdezi, és nyújtja felém a kezét, hogy felsegítsen. Hű! Fogalmam sincs, hogy mit szólnék egy sétához, de észrevétlenül kifújom a levegőt, és elfogadom a felém nyújtott kezet. Kicsit zavarban vagyok, amikor odasúgom Évának, hogy mi a helyzet, és még akkor is, amikor elindulunk egymás mellett a sötétben. Ákos nincs zavarban. Ugyanolyan könnyed a hangja, mint korábban, és mindenféle érdekes dolgokról beszél. Én meg azon töprengek, hogy vajon belelátok-e valamit ebbe az egészbe. Vagy ő csak azért hívott sétálni, mert elgémberedett a lába? Vagy mert valóban nem érdekli az előadás? Mert látszólag egy cseppet sincs zavarban. Most sem, miközben engem néz. Néz és vár. Kérdőn. A francba, biztos, hogy kérdezett valamit. Csak nekem gőzöm sincs arról, hogy mi lehetett az.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Takarodó előtt – Patrik és Maxi naplója, 45. rész
Takarodó, már akinek – Patrik és Maxi naplója, 43. rész
Este a táborban – Patrik és Maxi naplója, 42. rész
Jó társaság – Patrik és Maxi naplója, 41. rész
