Patrik: Miután túl vagyunk a bemelegítés csoportos részén, körbefordulok, hogy párt keressek magamnak. Látszólag már mindenkinek van, én meg elég tanácstalannak nézhetek ki, ahogy ott álldogálok. Hajni indul el felém, amitől eléggé megkönnyebbülök, de csak megköszöni, hogy pesztráltam az öccsét, és már tovább is lép egy szőke srác mellé.
– Patrik – szólít meg Andor –, neked nincs párod?
Megrázom a fejem, mire a témavezetőnk odaáll mellém.
– Akkor leszel velem – jelenti ki, én meg bólintok, mert mi mást csinálhatnék. Viszont, ami először annyira kellemetlennek tűnik, arról hamarosan kiderül, hogy nem is volt annyira rossz ötlet. Andor hasonló paraméterekkel rendelkezik, mint én, így nagyon könnyű vele bármilyen páros gyakorlatot elvégezni. Ráadásul a humora is jó, háromszor kell abbahagynom egy gyakorlatot, annyira röhögök a megjegyzésein.
Bemelegítés után marad pár percünk az edzés kezdetéig. Lali sündörög arra, és halk hangon megkérdezi Andort, hogy beszélhetnek-e. Andor megpróbálja arrébb navigálni Lalit, viszont ő legyökerezik mellém, és úgy kezd bele a mondandójába. Így minden szavukat hallom. Lali szeretne a tábor hátralévő részében inkább a tudóstábor foglalkozásain részt venni. Egyrészről csodálkozva hallgatom, másrészről viszont nagyon jó érzéssel tölt el, hogy kiáll magáért, és az is, hogy ezek szerint összebarátkozott a szobatársával, Kornéllal. Arnold megígéri, hogy utánajár a dolognak, amint lehet.
Maxi: Amint leülök Ákos mellé, máris felém fordul, és kikéri a véleményemet egy kóddal kapcsolatban. Érdekes a probléma, így a kezdeti zavaromat hamar elfelejtem, és teljesen a kérdésre koncentrálok. És ebben a helyzetben semmi szokatlan érzést nem vált ki belőlem a közelsége. Természetesen ezt már csak utólag állapítom meg, mikor visszafordulok a saját munkám felé. Az viszont, amit Ákos kérdezett, nekem is új ötletet ad, így észre sem veszem, hogy a szünetig teljesen belemerülők a saját projektembe. Igazából azt sem veszem észre, hogy már szünet van, egészen addig, amíg Roland meg nem érinti a vállamat, és nem figyelmeztet rá. Csodálkozva nézek körül a kiürült teremben, viszont teljesen őszintén tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy jól haladtam-e. Felállok, nyújtózok felfelé, ropognak a vállízületeim, aztán elindulok a büfébe a többiek után. Jól fog esni egy jégkrém.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
