Patrik: Nagyon nem akaródzik visszamennem Évához és Maxihoz, mert fogalmam sincs, hogy hogyan tovább. Szívesen velük – pontosabban Évával – tölteném a délutánt, de nem tudom, hogy hogyan kérdezzem meg, van-e kedve, különösen, hogy ezt Maxi előtt kellene megtennem. Így, bár már rég befejeztem a beszélgetést a szüleinkkel – akik mellesleg nem voltak túl boldogok attól, hogy elfelejtettem jelentkezni –, még ácsorgok egy kicsit, és nem megyek vissza azonnal a lányokhoz. Ezt viszont nem lehet akármeddig csinálni, mert kifejezetten béna, így végül nagy levegőt véve melléjük lépek, és magamban elhatározom, hogy megkérdezem tőlük, hogy mik a terveik. Abban még igazán nincs semmi, nem? Viszont a testvérem – akinek életem során már másodszor vagyok hálás két nap alatt – időt sem hagy, és nekem szegezi a kérdést, hogy van-e kedvem velük lógni. A tálcán kínált lehetőség az utolsó, amire számítottam, ennek ellenére magam is meglepődöm, annyira gyorsan vágom rá, az igent. Maxi unottan bólint, Éva pedig halványan elmosolyodik, bár ezt csak egy pillanatra látom, mivel elfordítja a fejét. Oké, béna vagyok a nőügyekben, de elképzelhető lenne, hogy Éva akarta, hogy velük menjek?
Maxi: Patrik láthatóan fülig belezúgott a barátnőmbe. Gondolkodás nélkül él a lehetőséggel, hogy velünk tartson. Mondjuk, hogy én mit fogok csinálni a gyertyatartáson kívül, az még kérdéses, ám ezek ketten annyira bénák, hogy nem sok időm marad a magányos gondolatokra. Nekem kell elkezdeni a csevegést, hogy ne némán lépkedjünk egymás mellett. Egyik oldalamon Éva, másikon Patrik, és egyszerre érzem magam teljesen feleslegesnek és nélkülözhetetlennek is. Beszélni kezdek a témafoglalkozásokról, aztán bevonom Évát, hogy ő is meséljen a verslábairól, majd Patrikot is, hogy tájékozódjunk a sporttáborosok programjairól is. Közben dühöngök magamban, mert Évával kettesben mennyivel jobban telne a délután. De tudom, hogy nem lehetek ennyire önző. Egy idő után már csak hallgatom őket, és teljesen ledöbbent, hogy a tesóm mennyire normálisan viselkedik. És amikor a sportól beszél, akkor sem idegesítő. Nem nagyképű, nem pökhendi. Ha nem ismerném, komolyan érdekelne, amit mond. Évát is érdekli, semmi kétség. Azt hiszem, ideje lenne lelépnem.
– Beugrom a mosdóba – szólok oda nekik, de csak bólintanak. Én meg majd kitalálok magamnak valami új programot.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam...
Patrik: Nem tudom, hogy minek a hatására, de kétszer annyit vacsorázok, mint általában. Lali mellettem...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Esti program gyanánt egy bűvész szórakoztatja a nagyérdeműt. Kétkedve ülök le a fűbe, kizárt...
Patrik: Miután kijövök Lali és Kornél szobájából, az első gondolatom az, hogy elmegyek lefeküdni. Aztán...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: Mondjuk, ez így nem tűnik túl konkrét tervnek, de mivel nekem eddig korábban ennyi...
Patrik: Bejelölöm Maxit, közben viszont Iván kezd el valami videót bámulni a telefonján. Én is...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: A szünetben Lalival és Arnolddal tartok, mivel Lali megkér rá. Először is ki kell...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok...
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy...
Patrik: Iván nem zavartatja magát, én viszont kezdem magam tényleg kellemetlenül érezni, hogy még egyszer...
Patrik: Hajni ámulva néz rám egy darabig, majd hirtelen felpattan. – Akkor én most –...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban...
Patrik: Éva, így hívják. Nem ismerek senkit a korosztályomból, akinek ez lenne a neve. Itt...
Patrik: A szünetben is Vikivel beszélgetek arról, hogy ő hogyan kezdte el a capoeirát, és...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Miközben Maxival beszélgetünk, megpillantom Évát, aki egyenesen felénk tart. Érzem, ahogy elpirulok, és újra...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Magamban elképzelem, ahogy Lalival ketten eltöltjük a hetet, de még nem érek a gondolat...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: Ugyan a többieknek megígértem, hogy visszamegyek hozzájuk, és közösen nézzük meg a késő esti...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Nagyon nem akaródzik visszamennem Évához és Maxihoz, mert fogalmam sincs, hogy hogyan tovább. Szívesen...
Patrik: Takarodó után elég sokáig dumálunk Ivánnal. A késői időpontnak hála a telefonja egyszer sem...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: A szünet utáni foglalkozás még szintén a capoeiráról szól. Mivel érdekel, meglepően gyorsan vége...
Patrik: Maxival leülünk egymással szemben, és egy ideig hozzuk a szokásos formánkat. Mint a vasárnapi...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: A szünet után elkezdődik a capoeirabemutató. Egy huszonéves fiú és egy hasonló korú lány...
Patrik: Miután túl vagyunk a bemelegítés csoportos részén, körbefordulok, hogy párt keressek magamnak. Látszólag már...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. –...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?