Patrik: Éva sem túl lelkes mellettem, de hagyjuk magunkat meggyőzni, és beszállunk a játékba. Klaudia mint ötletgazda kezdi a kört. Már abból, ahogy rám és Évára néz, tudom, hogy nem lesz benne köszönet. Két rossz közül a kisebbiket választom, és felelek.
– Ez micsoda? – mutat rá a még mindig összekulcsolt ujjainkra.
– A kezeink? – próbálom elütni viccel a dolgot, de nem vevő a humoromra. Sötéten rám néz, és figyelmeztet, hogy vegyem komolyan a játékot. Jó, akkor legyen komoly.
– Nem tudom – itt Évára nézek, majd folytatom –, de remélem, hogy valami. – Éva elpirul, majd halványan bólint. Akkor ezt megbeszéltük. Viszont a játék szabályai szerint én jövök. Nagyon sok mindent szeretnék kérdezni Évától, de azt inkább nem itt, mindenki előtt. Viszont egy kérdés az első nap óta foglalkoztat. Ivánhoz fordulok:
– Felelsz vagy mersz? – Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan bírja ilyen faarccal, hogy a barátnője állandóan hívogatja. Viszont ezt nem most fogom megtudni, ugyanis a szobatársam inkább bátor, mint őszinte. Legalábbis ezúttal. Nekem pedig nincs a tarsolyomban semmilyen feladat, így rögtönöznöm kell.
– Táncoktatást vállalsz? – kérdezem végül. – Mert csinálhatnál ide egy jó kis táncházat. – Iván elröhögi magát, aztán felpattan az asztaltól.
– Valaki nyomjon be valami zenét!
Maxi: Botond elindul a szobája felé, én meg eléggé csalódott leszek, mert hiába én ajánlottam fel neki, hogy menjen a szobájába, mégsem szeretném, ha egyedül hagyna. Odakint nem csendesedik a vihar, tehát egy darabig még mindenképp maradnom kell. Azonban Botond csak szívat, mert kép lépés után megfordul, majd visszalépked mellém.
– Üljünk le – reagál a korábbi felvetésemre, és lehuppan a fal mellé. Egy ideig csendben nézzük a vizes ruhában mászkáló srácokat, aztán lassan minden elcsendesedik. Aki az épületben van, a szobájába megy, aki pedig nem ide menekült a vihar elől, az nem mostanában fog jönni, mert változatlanul zuhog. Ezt néha ellenőrizzük; hol egyikünk, hol másikunk megy oda a bejárathoz, és les ki rajta. Közben pedig mindenféléről beszélgetünk. Én következem, hogy csekkoljam az időjárást, és amikor a kapuhoz érek, nem hiszek a szememnek. Már nemcsak az égből hullik folyamatosan az eső, hanem elkezdett folyni a járdán is. A vízelvezetők megteltek, és nem csupán csordogál a víz az utakon, hanem járdaszélességű folyamként hömpölyög. Közben pedig egy pillanatra sem csillapodik a vihar.
– Na? – kérdi Botond, aki bentebbről nem lát semmit. – Jobb a helyzet?
Azt nem mondanám.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
Patrik: Éva sem túl lelkes mellettem, de hagyjuk magunkat meggyőzni, és beszállunk a játékba. Klaudia...
Patrik: Ivánt követjük, miközben a hangár felé rohanunk. Amira és Klaudia cseppet hisztérikusan vihognak, de...
Patrik: A bemutatón, vagy inkább versenyen, nemcsak Vikiék lépnek fel, hanem több capoeirás is érkezik...
Patrik: Komolyan nem értem, hogy ez a lány, akit alig ismerek, miért ül itt velem...
Patrik: Bárki, komolyan bárki más lásson így, csak ne Éva. Nincs annál kínosabb, hogy a...
Patrik: Annyira magamba fordulok, hogy már csak akkor veszem észre Hajnit, amikor csípőre tett kézzel...
Patrik: Éva nem sokkal később visszatér szúnyogriasztóval a kezében. Fúj egy adagot a kezébe, majd...
Patrik: Nagyon jól érzem magam Éva társaságában, olyan könnyű és természetes vele beszélgetni. Így az...
Patrik: Mire a kígyókhoz érünk, már Maxi robotikás ismerősei is csatlakoznak hozzánk, szóval a kettesben...
Patrik: Ahogy Maxi eltűnik az épületben, egy kezet érzek a vállamon. Iván és a többiek...
Patrik: Nagyon nem akaródzik visszamennem Évához és Maxihoz, mert fogalmam sincs, hogy hogyan tovább. Szívesen...
Patrik: Miközben Maxival beszélgetünk, megpillantom Évát, aki egyenesen felénk tart. Érzem, ahogy elpirulok, és újra...
Patrik: Maxival leülünk egymással szemben, és egy ideig hozzuk a szokásos formánkat. Mint a vasárnapi...
Patrik: A szünet utáni foglalkozás még szintén a capoeiráról szól. Mivel érdekel, meglepően gyorsan vége...
Patrik: A szünetben is Vikivel beszélgetek arról, hogy ő hogyan kezdte el a capoeirát, és...
Patrik: A szünet után elkezdődik a capoeirabemutató. Egy huszonéves fiú és egy hasonló korú lány...
Patrik: A szünetben Lalival és Arnolddal tartok, mivel Lali megkér rá. Először is ki kell...
Patrik: Miután túl vagyunk a bemelegítés csoportos részén, körbefordulok, hogy párt keressek magamnak. Látszólag már...
Patrik: Iván nem zavartatja magát, én viszont kezdem magam tényleg kellemetlenül érezni, hogy még egyszer...
Patrik: Bejelölöm Maxit, közben viszont Iván kezd el valami videót bámulni a telefonján. Én is...
Patrik: Mondjuk, ez így nem tűnik túl konkrét tervnek, de mivel nekem eddig korábban ennyi...
Patrik: Takarodó után elég sokáig dumálunk Ivánnal. A késői időpontnak hála a telefonja egyszer sem...
Patrik: Éva, így hívják. Nem ismerek senkit a korosztályomból, akinek ez lenne a neve. Itt...
Patrik: Miután kijövök Lali és Kornél szobájából, az első gondolatom az, hogy elmegyek lefeküdni. Aztán...
Patrik: Ugyan a többieknek megígértem, hogy visszamegyek hozzájuk, és közösen nézzük meg a késő esti...
Patrik: Esti program gyanánt egy bűvész szórakoztatja a nagyérdeműt. Kétkedve ülök le a fűbe, kizárt...
Patrik: Magamban elképzelem, ahogy Lalival ketten eltöltjük a hetet, de még nem érek a gondolat...
Patrik: Hajni ámulva néz rám egy darabig, majd hirtelen felpattan. – Akkor én most –...
Patrik: Nem tudom, hogy minek a hatására, de kétszer annyit vacsorázok, mint általában. Lali mellettem...
Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá...
Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam...
Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban...
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy...
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok...
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. –...
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi...
Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés...
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?