Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog, mintha a korzón sétálgatna. Hát, én biztos, hogy nem leszek a gardedámja, pont nem érdekel, hogy mit csinál. Tulajdonképpen az sem zavarna, ha nem találna el a kapuig, hanem eltévedne valahol Kecskeméten, és bóklászna egy héten keresztül a városban. De pont annyira nem érdekel az sem, hogy itt van. Már a kapuban álló lányokkal beszélgetek, mire mellém ér. Mosolyogva kérdezik meg az ő nevét is. Hé, ez a mosoly eddig nekem szólt, én meg ragaszkodom hozzá.
– Testvérek vagytok? – kérdezi meg a szőkébb lány, mire egyszerre vágjuk rá Maxival, hogy nem. Legalább ebben egyetértünk. A barnább lány gyanakodva méreget minket.
– De ugyanaz a vezetéknevetek – csodálkozik.
– Van ilyen – vonom meg a vállam, de látom a csajokon, hogy nem hisznek nekem.
Maxi: Mire elszenvedem magam a kapuig – mert persze hogy kavics ment a cipőmbe –, Patrik már ott meregeti a szemeit a lányokra, akik az érkezőket várják. Egy pillantással felmérem, hogy a szőke tuti bejön neki, de addigra már kérdezik is a nevemet. Utálok bemutatkozni, mert utálom a nevemet. A vezetéknevemmel semmi bajom nem volna, ha nem lenne közös a tesómmal, de így szinte letagadhatatlan a vérségi kötelék. Mint most is, mert már kérdezik is, hogy testvérek vagyunk-e. Reflexből tagadjuk mindketten. Mosolyoghatnék is rajta, ha nem történt volna meg már milliószor. Az egyik lány nem adja fel.
– De téged Kis-Koltai Patriknak, téged meg Kis-Koltai Patríciának hívnak – bököd felénk a mutatóujjával. Mondjuk, ezt már nem bírom szó nélkül.
– Nem Patrícia, MAXImum Pati. – Egyébként e miatt a mondat miatt szólít mindenki Maxinak. – Az egyezés csupán a véletlen műve – tárom szét színpadiasan a kezeimet, a bátyám meg felmordul mellettem. Ismerem jól, ez csak az egyetértő morgása. Sokféle van neki, szinte minden helyzetben képes morogni. Ezt az egyetértőt hallom a legritkábban, ünnepnapokra tartogatja.
– Szóval nem vagytok rokonok – nehezen engedi el a szőke lány a gondolatot, aztán végül csak vállat von. – Tulajdonképpen lényegtelen. Térjünk rá arra, hogy mit kell tudnotok a táborról.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Mit csináljunk? – Patrik és Maxi naplója, 32. rész
Délutáni koncert – Patrik és Maxi naplója, 31. rész
Előttünk a délután – Patrik és Maxi naplója, 30. rész
Menjünk ebédelni! – Patrik és Maxi naplója, 29. rész
Akkor vágjunk bele! – Patrik és Maxi naplója, 28. rész
Szünet – Patrik és Maxi naplója, 27. rész
Jó kis csapat – Patrik és Maxi naplója, 26. rész
Az első témafoglalkozás – Patrik és Maxi naplója, 25. rész
Futás, nehogy elkéssünk! – Patrik és Maxi naplója, 24. rész
Reggeli – Patrik és Maxi naplója, 23. rész
Milyen egy jó szobatárs? – Patrik és Maxi naplója, 22. rész
Az első este – Patrik és Maxi naplója, 21. rész
Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész
Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész
Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész
Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész
A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész
Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész
A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész
Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész
Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész
Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész
Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész
Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész
Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész
Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész
A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész
Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész
A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész
A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész
Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész
