Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni jöttünk, és nem vagyunk illetéktelen behatolók, bemehetünk a kapun. Ötletem sincs, hogy ki és miért akarna illetéktelenül behatolni egy tábor területére, de végül magamba fojtom a kérdést, mivel tényleg kedvesek voltak a csajok. Megkapunk minden felvilágosítást arra nézve, hogy hova menjünk, mit csináljunk. Nekem az első terveim között szerepel, hogy minél gyorsabban távol kerülök Maxitól, és legközelebb majd egy hét múlva találkozom vele. Akkor is csak azért, mert anyának megígértem, hogy együtt megyünk haza. Ők akkor még egy napig Máltán süttetik magukat, így nem számíthatunk sem fuvarra, sem rendes kajára, sem lufikra és molinókra Végre itthon felirattal. Marad a vonat, a hülye húgom meg a hülye húgom melegszendvicse, amit reményeim szerint majd csinál nekem is.
A kapun belépve elindulunk az épületek felé, mivel azokban lesznek a szobáink. Szerencsére nem koedukált szobák, így a véletlen névazonosság miatt nem kell attól félnem, hogy egy szobába kerülünk.
– Na cső – köszönök el Maxitól, anélkül, hogy ránéznék, és elindulok a fiúk épülete felé.
Maxi: Patrik hamar lelép a szokásos bunkó stílusával együtt, így van időm kifaggatni a barna hajú lányt a táborról. Kedvesen elmagyaráz mindent. Mi hol található, hova kell majd mennem, hol lesznek a foglalkozások, és hol a programok. Ezer kérdésem van, mindenről. A szobákról, a szobatársakról, a programokról meg a biztonsági helyzetről is. Mert a cuccaimat nem szívesen hagyom a szobában. Nem azért, mert nem bízom senkiben, de az öcsém mellett megtanultam, hogy ne bízzak senkiben. Szerencsére van széf, ahova elrakathatom a dolgaimat. A lány, bármennyire is kedves, nem igazán érti, hogy miket és miért hoztam magammal, de tök mindegy, nem is vártam senkitől, hogy megértse. Illetve remélem, a többi robotikásnak majd nem kell magyaráznom. A lányok épületéig kapok útbaigazítást. Hatalmas kollégium, rengeteg szobával. Nem lepődök meg, a tábor honlapján elég sok adat megtalálható, én meg elolvastam mindent – meg még annál is többet –, hogy képben legyek. Mivel utálok táborozni, bár utoljára hat évvel ezelőtt voltam az iskolai napközis táborban. De anya addig nyaggatott, hogy válasszak valamit, és ez a robotika tényleg jónak tűnt, hogy beadtam a derekam. És most itt állok egy épület előtt egyedül, és a torkomban dobog a szívem.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?