Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván percekig telefonál, így vele sem tudok mit kezdeni. Igyekszem nem hallgatózni, de lehetetlen, mert egyáltalán nem fogja vissza magát. Szerintem nemcsak én, hanem az egész emelet is hallja a sok dehogyist meg csak téged, esküszömöt. Jobb ötlet híján a mobilomat kezdem nyomkodni, de ez engem soha nem kötött le igazán, úgyhogy közben fel-le ugrál a térdem, ahogy rázom a lábam. Hülye szokás, mindig ez van, ha unatkozom. Hirtelen egy telefon jelenik meg az enyém fölött. Iván nyomja az orrom elé a sajátját.
– Veled akar beszélni – mondja úgy, mintha ez teljesen normális dolog lenne.
– Ki? – kérdezem, mert szerintem nem normális a jelenet. Már az, hogy egy három perccel ezelőtt megismert srác, akiről a keresztnevén kívül semmit nem tudok, valaki olyannal akarja, hogy beszélgessek, akiről még annyi infóm sincs, mint róla.
– A csajom – mondja úgy, mintha ezt tudnom kéne.
– És miért? – teszem fel a szerintem logikus kérdést.
– Hogy meggyőződjön arról, hogy valóban fiú vagy.
Leesett állal bámulok Ivánra, de ő csak vállat von, és rendületlenül tartja felém a mobilját. A döbbenetem mit sem csökken, miközben átveszem a felém nyújtott mobilt. Oké, akkor most bebizonyítom, hogy fiú vagyok.
Maxi: Szerencsére a széfhez hamar kapok útbaigazítást meg segítséget is, így minden cuccomat biztonságba helyezhetem. A kiürült táskámmal indulok el, aztán ráébredek, hogy fogalmam sincs, hogy hova megyek, meg arról sem, hogy egyáltalán hova akarok menni. Jobb ötlet hiányában inkább visszakanyarodok a szobámhoz, hátha van ott valaki, de még mindig üres. Jó lenne hasonló érdeklődésű szobatársat kapni. Az emeleten egyre nagyobb a mozgolódás, érkeznek néhányan hatalmas bőröndökkel. Ha a ruházatuk nem tenné elég világossá, az elkapott beszélgetésfoszlányokból hamar kiderül, hogy sikerült egy sporttáboros trióba és két táncosba beleszaladnom. De nem arrafelé indulnak, ahol az én leendő lakhelyem van, így gyorsan kiderül, hogy egyikőjükkel sem fogok osztozkodni a szobán. Kicsit megkönnyebbülök, aztán el is szégyellem magam. Utálom, amikor előítéletes vagyok. Mentségemre szóljon, hogy az idióta öcsém tett azzá.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész
Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész
Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész
Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész
A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész
Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész
A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész
Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész
Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész
Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész
Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész
Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész
Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész
Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész
A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész
Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész
A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész
A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész
Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész
