Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési szokásaimról és arról, hogy van-e állandó barátnőm, illetve hogy milyen terveim vannak ezzel kapcsolatban. Eleinte megpróbálok kitérni a válaszadás elől, mivel ez mégiscsak magánügy, aztán hamar belátom, hogy ebben az esetben a legjobb, ha őszintén felelgetek, mert legalább előbb szabadulok. Mivel Ivett többnyire elégedett a válaszaimmal, így miután megjegyzi, hogy még keresni fog, megszakítja a hívást. Már alig várom. Kérdő tekintettel nyújtom Iván felé a mobilját, amire csak vállat von, és nevetve annyit fűz hozzá, hogy egyébként klassz csaj. Oké, nekem aztán édes mindegy. Mivel a program szerinti idegenvezetést lekéstük, így újdonsült szobatársammal megegyezünk abban, hogy magunk derítjük fel a területet. Az épületből kilépve céltalanul lődörögni és közben beszélgetni kezdünk. Iván a fővárosból érkezett, akárcsak én, és most először jár Kecskeméten, akárcsak én. Bóklászás közben ennél több hasonlóságot is felfedezek, és elég hamar arra jutok, hogy tűrhető lesz vele ez az egy hét. Iván megszállott kosaras, és heti öt-hat edzéssel tartja karban magát. Egyébként nem szószátyár alkat, amiért külön piros pont jár. Ha a csaját sikerül leráznom, rendben leszünk.
Maxi: Mivel a vezetett táborbejárást lekéstem, és egyáltalán semmi dolgom nem akad, ezért úgy döntök, hogy egyedül fedezem fel a környéket. Közben felhívom a szüleimet, hogy jelezzem, hogy megérkeztem. Hogy megérkeztünk. Szerintem apu a mobiljával a kezében ácsorgott valahol Máltán, mert szinte anélkül kapja fel, hogy kicsöngött volna. Először csak az összehúzott szemöldökei jelennek meg a kijelzőn, aztán megfogja rendesen a telefont, mire egy rángatózó ideget is felfedezhetek a szája szegletében. Pihentető nyaralásnak látszik.
– Mi tartott ennyi ideig? – Barátságos kezdés.
– Szia, apa – teszek egy kísérletet a normális beszélgetés irányába, de nem sok sikerrel.
– Hol van a testvéred?
– Köszi a kérdést, velem minden oké – sértődöm meg egy pillanat alatt.
– Azt tudjuk – jelenik meg anyu feje is a telefonomon. – Patrik is ott van? Nem hagyott egyedül, ugye? Végig együtt utaztatok? – záporoznak a kérdések.
– Hogyne – bólogatok. – Patrik fogta a kezemet, amíg én befontam a haját. – A szüleim szúrósan néznek rám, aztán a békesség kedvéért szkippeljük a témát, és egész vállalható hangnemben a táborról kezdünk beszélgetni. Így végül mégsem egyedül fedezem fel a területet, hanem – ciki, nem ciki – a szüleimmel.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. –...
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi...
Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés...
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?