Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik a tábor megnyitója, utána pedig a témamegbeszélések. Azaz hogy mit fogunk egy héten keresztül csinálni. Mivel sokféle tématábor van egymással párhuzamosan, így napközben a tömeg csoportokra oszlik, és mindenki egy adott helyszínen foglalkozik azzal, amit választott. Mondjuk, nem vagyok abban biztos, hogy mit lehet vagy kell a sportról beszélni, de majd kiderül. Amira és Klaudia még elrohannak a mosdók irányába, én meg leporolva magamat indulok el Iván és Nándi mögött.
Így egyben látva még megdöbbentőbb a tömeg, és kezdem magam nagyon rosszul érezni. Ez mostanában többször előfordult. Bizonyos helyzetekben nehezebben kapok levegőt, és izzadni kezdek. És soha nem edzés közben, hanem a legváratlanabb helyzetekben. Legutóbb például az egyik üzlet közepén jött rám, miközben új edzőcipőt kerestem. Akkor annyit mondtam anyunak, hogy nem látok semmi jót, menjünk inkább máshova. Mire a kocsihoz értünk, már nem volt semmi bajom. És kicsit meg is bántam, hogy kijöttünk a boltból.
Mindenesetre most ugyanaz az érzés kezd el motoszkálni bennem. Először nem is vagyok biztos benne, aztán nedvesedni kezd a homlokomon a bőr, és hiába erőlködök, nem jut elegendő oxigén a tüdőmbe. Itt van körülöttem több száz ember, én meg észrevétlenül megfulladok.
Maxi: Továbbra is Évával maradok, és kettesben indulunk a megnyitóra. Menet közben kíváncsian figyelem az arcokat, próbálom megtippelni, hogy ki milyen táborba jöhetett. Robotikás arcot nem sokat látok, többségben lehetnek a sportolók és a művészlelkek. Egy ideig egyikünk sem szólal meg, aztán Éva töri meg a csendet.
– Szerinted ő – rámutat egy orrpiercinges lányra – milyen táborba jött? Én hitetlenkedve elnevetem magam, és beismerem, hogy pont ugyanezt a játékot játszom én is magamban. Tudom, hogy nem szép dolog pusztán a külső alapján ítélni, de igazából eszem ágában sincs ítélkezni. Mert nekem aztán édes mindegy, hogy valaki festő vagy szakács. Pont ezek a dolgok egyáltalán nem számítanak. Annyiban esetleg, hogy jó olyannal beszélgetni, aki hasonló érdeklődési területtel rendelkezik. Bár néha ugyanolyan jó olyannal is, aki nem. Tökéletes példa erre a mellettem álló lány.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész
Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész
Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész
Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész
A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész
Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész
A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész
Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész
Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész
Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész
Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész
Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész
Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész
Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész
A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész
Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész
A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész
A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész
Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész
