Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak tíz óra van, pokolian éget a nap. A csapatok könnyen kialakulnak, mivel Nándi bekiabálja, hogy lányok a fiúk ellen. A fiúk elfogadják a javaslatot, így a lányoknak nem nagyon van választásuk. Meg amúgy is, a sportot is ők választották. A szünetet azzal kezdem, hogy elmegyek megtölteni a kulacsomat hideg vízzel, mert egy óra alatt felmelegedett, ami az előzőből maradt. Aztán visszaülök Iván és Nándi közé, kerülve a szemkontaktust Hajnival és Klaudiával, akik mindketten engem néznek. A többiek elbeszélgetnek, én meg úgy teszek, mintha rájuk figyelnék, de a gondolataim a pánikbetegség körül járnak. Így az sem tűnik fel, hogy Hajni hozzám beszél, csak arra leszek figyelmes, hogy a társaságunkból mindenki engem bámul.
– Mi? – kérdezem roppant intelligensen.
– Mindig ilyen bőbeszédű vagy? – ismétli meg Hajni a kérdést. Megvonom a vállam, mire kitör a röhögés. Még Klaudia is vihog, aki látszólag nem szimpatizál Hajnival, legalábbis folyton pofákat vág rá. Nekem még nem sikerült eldöntenem, hogy szimpatizálok-e bárkivel a jelenlévők közül Ivánon kívül. Őt valahogy nem lehet nem kedvelni. Megvárom, hogy elterelődjön rólam a figyelem, és visszasüppedek a gondolataim közé.
Maxi: Szünetben Botond ötletét követve elsétálunk a hangárig. A fiúk óriási jégkrémeket választanak, én meg egy jegeskávéval a kezemben ülök le melléjük az asztalhoz. Csak Márti és Léna nem csatlakozik hozzánk, ők inkább kettesben telepednek le, tőlünk kicsit távolabb. A szünetben sem tudjuk elengedni a témát, mindenki a már véglegesített ötletéről beszél. A hangzavarban senkinek nem tűnik fel, hogy csendben maradok, csak Ákos fordul felém.
– Akkor megvagy? – kérdezi, mire én csak bólintok egyet.
A szünet gyorsan telik, a fejem pedig egy kicsit kitisztul a kávénak hála. A fiúk másról kezdenek beszélgetni, és bár érdekes a téma, mégis nagyon megörülök az éppen megérkező Évának. Ő is elmosolyodik, amikor meglát, és miután mond Bercinek valamit, hozzám lép.
– Nekem is kell egy olyan – mutat a kávémra, én meg felállok, hogy elkísérjem, hogy vegyen egyet. Berci ezalatt leül a helyemre, és csak tagadólag int Éva kérdésére, hogy kér-e valamit. Amíg sorban állunk, Évát faggatom arról, hogy mit csináltak, ő meg lelkesen mesél.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Jó kis csapat – Patrik és Maxi naplója, 26. rész
Az első témafoglalkozás – Patrik és Maxi naplója, 25. rész
Futás, nehogy elkéssünk! – Patrik és Maxi naplója, 24. rész
Reggeli – Patrik és Maxi naplója, 23. rész
Milyen egy jó szobatárs? – Patrik és Maxi naplója, 22. rész
Az első este – Patrik és Maxi naplója, 21. rész
Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész
Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész
Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész
Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész
A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész
Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész
A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész
Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész
Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész
Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész
Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész
Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész
Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész
Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész
A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész
Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész
A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész
A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész
Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész
