Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből, ahol egyébként ücsörgünk. De szerencsére Nándi azonnal feláll, röhögve megmozgatja a végtagjait, a nyakát, majd újra ugrálni kezd.
– Te hülye vagy, ember – legyint Iván, majd felveszi a csörgő telefonját, és beszélgetésbe kezd Ivett-tel.
Mellettem, úgy tűnik, a lányok is elásták a csatabárdot, Klaudia és Hajni beszélgetnek. Amira néha odakiált valamit Nándinak, hogy hogyan próbálja meg az ugrást, de egyébként ő is a lányokra figyel. Kellemes délután. Csak én érzem azt, hogy a pulzusom sokkal gyorsabb, mint az normális lenne, és azt, hogy bár meleg van, ülve mégsem kellene ennyire izzadnom. Egészen addig elhitetem magammal, hogy semmi gáz, amíg Hajni rám nem pillant, és meg nem kérdezi, hogy jól vagyok-e. Nem vagyok jól. Ezt gondolom, de hangosan csak annyit mondok, hogy persze. Majd gyorsan felállok, és elindulok a legközelebbi mosdó irányába. Az épületig egyébként egész jól bírom, de a pár fokkal hűvösebbe belépve azonnal le kell ülnöm. A falnak döntöm a hátamat, és próbálom magam rávenni, hogy legalább a mosdóig menjek el. Ekkor lép be a tesóm.
Maxi: Természetesen hatalmas fölénnyel győzünk az írótáboros fiúk ellen. Botond fél lábon ugrálva ünnepel, Ákos meg hitetlenül néz rám egy darabig, aztán felkap, és megpörget. Én meg az indokoltnál sokkal jobban megszédülök a mozdulattól. És bár nem akarom, de tudom, hogy ehhez Ákos illatának és a karjainak a derekam körül is köze van. Amikor lerak, belecsapok a felém tartott kezekbe, aztán Ákos pillantását kerülve elindulok a mosdó irányába. Annyira elgondolkozom, hogy észre sem veszem, hogy nem mentem be a legközelebbibe, de már nem fordulok vissza, hanem a következő felé veszem az irányt. Kint éget a nap, bent hűvös és félhomály fogad. És valaki a fal mellett ül a padlón. A testtartása annyira elesett, hogy az előtt mozdulok felé, mielőtt rájönnék, hogy az öcsémről van szó. Patrik engem néz, a haja csapzottan lóg az arcába, kapkodja a levegőt, és folyik az izzadság a homlokáról.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Mit csináljunk? – Patrik és Maxi naplója, 32. rész
Délutáni koncert – Patrik és Maxi naplója, 31. rész
Előttünk a délután – Patrik és Maxi naplója, 30. rész
Menjünk ebédelni! – Patrik és Maxi naplója, 29. rész
Akkor vágjunk bele! – Patrik és Maxi naplója, 28. rész
Szünet – Patrik és Maxi naplója, 27. rész
Jó kis csapat – Patrik és Maxi naplója, 26. rész
Az első témafoglalkozás – Patrik és Maxi naplója, 25. rész
Futás, nehogy elkéssünk! – Patrik és Maxi naplója, 24. rész
Reggeli – Patrik és Maxi naplója, 23. rész
Milyen egy jó szobatárs? – Patrik és Maxi naplója, 22. rész
Az első este – Patrik és Maxi naplója, 21. rész
Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész
Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész
Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész
Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész
A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész
Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész
A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész
Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész
Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész
Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész
Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész
Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész
Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész
Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész
A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész
Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész
A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész
A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész
Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész
Az érkezés – Patrik és Maxi naplója, 1. rész
